Rezgésterápia
Pap Gábor
„Angyali korona, szent csillag"
BESZÉLGETÉSEK A MAGYAR SZENT KORONÁRÓL
Kegyelem néktek és bölcsesség
Mitõl szent a magyar Szent Korona? Ha ezt a kérdést föltesszük egy
iránta érdeklõdõ egyszerû embernek, akkor valami olyan választ
kapunk, hogy hát azért, mert pápa küldte, vagy azért, mert egyháziak
koronáznak vele. Tehát valami egészen ésszerû vagy annak tûnõ érvet
keres a válasz fogalmazója. Valójában egy kicsit másképp áll a dolog.
Elõször is nem magától értetõdõ, hogy ennek a koronának „szent"
jelzõje lett. Össze tudjuk vetni egy másik, egykor ugyancsak
használatban volt és vele nagyjából egykorúnak is látszó koronával - ez a német-római császári korona -, de azt nem szokták szent koronának nevezni, ott magát a birodalmat nevezik Szent Római
Birodalomnak. Tehát mindenképpen föl kell figyelni erre a jelzõre. Ahhoz, hogy a kérdésre válaszolni tudjunk, tudni kell, hogy három típusát szoktuk megkülönböztetni a koronáknak. Az elsõ a házi
korona, a második az országló korona, a harmadik a beavató korona. A házi koronát - mint mondani szoktuk - papucsban is lehet viselni, tehát családi körben is hordhatja a király, hogyha éppen ez jött
rá. Az országló koronát országos ügyek intézésekor viseli. Vagy a két legfontosabb hivatala, a fõbírói és a fõhadúri feladat gyakorlása közben, vagy pedig ha idegen országok követeit fogadja, tehát
ország-ország közötti kapcsolatban.
És végül van a beavató korona, amirõl a legkevesebbet tudjuk, mert
Európában az utolsó másfél ezer évben - legjobb tudomásunk szerint -
a miénk volt az egyetlen olyan korona, amelyik a szó legszorosabb
értelmében beavató koronának tekinthetõ. Ennek az a sajátossága,
hogy sem családi körben, sem országos ügyek intézésekor nem lehet
viselni. Egyetlen alkalommal lehet viselni, a koronázáskor. Kifejezetten
egyfajta direkt ráhatás kifejtése a feladata, és így a legjobb analógiáit a sámánkoronák között találjuk meg. A magyar Szent Koronának a
felépítése, az alakja is sajátságos, és érdekes módon ehhez is az
egyetlen használható analógiát a sámánkoronák szolgáltatják.
Osztyák-szamojéd (szölkup) sámán agancsos vaskoronája és a magyar Szent Korona (Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám 1990. nyomán)
Milyen sajátosságokkal rendelkezik egy beavató korona? Egyet
említettem már. A másik is szorosan összefügg ezzel, ez az, hogy
lecserélhetetlen. Mi annyira hozzászoktunk ehhez, hogy ha egy magyar ember meghallja, hogy pápai tiara, akkor számára természetesnek tûnik, hogy ez valami nagyon régi, és legalább olyan becses tárgy,
mint amilyen a magyar Szent Korona, és szinte nem hisz a fülének amikor meghallja, hogy a pápai tiara olyan idõs, mint a legutóbbi pápa, mint pápa. Magyarul: minden pápa-koronázásra újonnan készül,
ha egyáltalán készül. Ez a lecserélhetetlenség a magyar történelemben annyira egyedi, hogy amikor az elsõ, még hazai talajból sarjadt dinasztiánk, az Árpád-ház kihal, akkor egy kisebb kavarodás támad
korona-ügyben. Az akkori pápa jelöltje, Károly Róbert, 1308-ra olyan helyzetbe kerül, hogy katonailag sikerül uralma alá hajtani az országot. Egyetlen nagy gond van csupán: a magyar Szent Korona
nincs a birtokában. Az erdélyi vajdánál van, és ebben a kényszerhelyzetben a pápai legátus, egy Gentilis nevezetû bíboros, közvetlenül a pápa leiratát hozván, kihirdeti, hogy a magyar Szent Koronától
ebben a szükséghelyzetben elveszik a szentségét és átruházzák egy új koronára, amelyet éppen most készítettek Károly Róbert részére. Valóban el is készült a korona, valóban meg is koronázták vele, de
a nemzet ezt az aktust nem fogadta el hitelesnek. Sõt meg van rá a konkrét adatunk, nagyon szép szöveg, hogy már a szertartás elõtt figyelmeztették a bíborost, nem lesz ennek jó vége, mert ez a
nemzet ragaszkodik hozzá, hogy a magyar Szent Koronával koronázzanak, minthogyha a királyság maga is ebben a koronában rejtõznék. Mintha egyenesen ebben lenne lekötve. Ez annyira hihetetlenül
hangzott a judeokrisztián emlõkön nevelkedett Gentilis bíboros fülének, hogy egészen egyszerûen eltekintett tõle. Megrendezte a koronázást, amelyik egyébként még többrendbélileg szabálytalan volt, és
utána... hát a fiaskót el kellett viselniük, hogy a magyar nemzet nem fogadta el ezt a koronázást. Végül is tárgyalások kezdõdtek az erdélyi vajdával, és vissza kellett szerezni tõle a magyar Szent
Koronát. Európa ekkor tudta meg elõször hivatalosan, hogy mit jelent, illetve hogyan „mûködik" a magyar Szent Korona. És azért kell ezen csodálkoznunk, mert még ma is él a közvéleményben - sõt
idõnként tudós berkekben is fölmerül - egy olyan elképzelés a Korona idekerülésével kapcsolatban, hogy pápa küldte. Nos, az egyetlen dolog ami biztos, az az, hogy háromszáz év alatt nem lehet
elfelejteni, mire való a magyar Szent Korona. Ha tényleg pápa készíttette és küldte volna 1000 körül, akkor pontosan tudta volna 300 év múlva is az akkori pápa, hogy mire jó és mire nem jó. Ez el
kell, hogy gondolkodtasson bennünket, mert nagyon durván fogalmazva ez annyit jelent, hogy 1308 és 1310 között rá kellett döbbennie a pápaságnak arra, hogy nem diszponál a magyar Szent Korona fölött.
Ez nagyon kemény tétel. Becsületére legyen mondva az akkori pápának, V. Kelemennek, ezt a békát, hogy úgy mondjam, lenyelte. Tehát végül is visszakerült a magyar Szent Korona, meg is koronázták vele
Károly Róbertet, és ettõl kezdve tekintette a nemzet érvényesnek az uralkodását. Hiába készíttette és áldotta meg a pápa az elõzõ koronát, ez az ország nem úgy mûködik, hogy egy ilyen önkényes
döntést elfogadhasson.
No most itt természetesen föl lehet tenni a kérdést, hogy ha nem a
pápától származik a Korona szentsége, s ha õ nem is tudja, mitõl és
miképpen szent a magyar Szent Korona, akkor honnan adódik ez a
szentség? És akkor azt kell mondani - és ez tényleg kényszerítõ
következtetés! -, hogy ezek szerint nem a római egyházon belül
fogantatott ez a szentség, tehát minden valószínûség szerint elõbbi
keletû, mint ahogy ez az egyház kiterjesztette a hatáskörét a
magyarságra. És ezt nagyon komoly formában kell fölvetni, mert
visszájáról is igaz a példa. Amikor az Anjou-család kihal, az utolsó sarja
egy hölgy, Mária királynõ. Apja és elõdje, Nagy Lajos,
perszonálunióban, vagyis egyszemélyes uralma alatt egyesítette a
lengyel és a magyar királyságot. Így aztán a lengyel koronát is nálunk
õrizték. Mármost a lengyelek úgy döntöttek, hogy török veszedelem
közeledvén, nekik nem kell nõ-uralkodó, tehát nem fogadták el Máriát
királyuknak. Erre visszaüzen Mária - võlegénye, Luxemburgi Zsigmond,
a késõbbi Zsigmond császár és király tanácsára -, hogy ne sokat
spekuláljanak, hiszen nálunk van a koronájuk. Magyar észjárás szerint
ez teljesen egyértelmû jelzése annak, hogy tehát a királyságuk is a
kezükben van. A lengyelek viszont enyhén szólva mosolyogtak a
dolgon, és visszaírták, hogy: na és?... Tehát ahogy a pápai udvar
részére a század elején - a XIV. századról beszélünk -, úgy a század
végén a lengyelek számára érthetetlen a mi koronánk különleges
státusa. Hogy mi köze lehet egy korona tárgyi mivoltához annak, hogy
most király lesz itt nálunk vagy nem lesz király valaki. A lengyel példa
nem egyedi, az egész európai térségben egyetlenegy országban sem
értik, és hozzá kell tennem, hogy máig sem értik ezt a feladványt, azt,
hogy mi fán terem ez a sajátossága a magyar Szent Koronának. Ez
csak azért tragikus - sajnos így kell fogalmaznom -, mert nálunk az
úgynevezett szellemtudományok, tehát a humán tudományok, kezdettõl fogva, mind a mai nappal bezárólag, a mai nap sem kivétel, szõröstülbõröstül nyugat-európai orientáltságúak. Nagyon egyszerûen
fogalmazva: akármelyik tudósunknak akármilyen kérdést teszünk fel, a
válasz sztereotip módon nyugat-európai igazodású lesz. Nem tehetnek
róla, így nevelték õket, engem is így neveltek. Ebbõl nagyon kevesen
tudnak kilátni, illetve befelé látni, a saját értékeink felé, tisztelet a
kivételnek, mert azért van ilyen is. Ez tehát a második sajátossága a magyar Szent Koronának. A harmadik megint csak ezzel függ össze, és úgy szól, hogy a mi koronánk nem tárgynak tételezõdik. No, ez
már olyan állítás, hogy az ember a fejéhez kap: most akkor még mi jöhet? Hát ez jön. A magyar Szent Korona nem tárgy. A magyar Szent Korona személynek tételezõdik. Élõ minõségnek. Hát ez valóban
olyan feltételezés, amely természettudományos világképbe sehogy sem fér bele. Emiatt egyetlen természettudóst se rójunk meg, õk meg olyan kiképzést kaptak, amelyben ennek a mondatnak nincs értelme.
Hiszen nincs az a teszt, amelyet õk az élõ minõséggel szemben alkalmaznak, és amelyik kimutathatná, hogy ez élõ minõség. Ez a korona egészen más síkon „él", mint amit jelenleg az élettan tudománya,
illetve annak
résztudományai számon tartanak. De él. Végül a negyedik, megint csak az elõbbiekkel összefüggõ sajátossága az ilyen beavató koronáknak az, hogy ábrázolhatatlanok. Tehát egyfajta tabu veszi körül
õket. Ez a körülmény elég sok fejtörést okozott a kutatóknak, hiszen például a Képes Krónika tele van királykoronázás-jelenetekkel, beleértve az Árpád-kori koronázásokat is, de sehol még csak
utalásszerûen sem jelenik meg ez a korona-alak. Hanem mindenütt egy egészen sztereotip forma jelenik meg, ahogyan mint gyerekek rajzoltuk annak idején, vagy rajzolják ma is a gyerekek a koronát, egy
ilyen kis tüskés abroncs formájában. Ebbõl már majdnem karikatúraszerûen egy olyan következtetést is levonhatok - egyébként van olyan tudós, aki ezt ki is mondta, le is írta -, hogy miután ennek a
koronának az elsõ hiteles ábrázolása a XV. század elején jelenik meg, azelõtt nem is ez volt a magyar Szent Korona. Hogy mennyire veszélyes dolog nem ismerni ennek a koronának a „mûködési"
sajátosságait, éppen az ilyenfajta következtetések mutatják. Teljesen vadul „elment a víz alá" a következtetés, hiszen azon az útvonalon, amelyen ez a tudósunk elindult - a nevét most nem árulom el,
mert ez tényleg elég vad dolog volt, márpedig amúgy jó szakemberrõl van szó -, egyszerûen nem tud máshová kilyukadni, végül is a maga módján teljesen következetes gondolatmenet volt ez. Mindenesetre
tény, hogy az elsõ abszolút hiteles ábrázolása annak a koronának, amelyet ma a Magyar Nemzeti Múzeumban lehet látni, egy külföldi krónikában jelent meg, mégpedig a Fugger család müncheni
krónikájában. Abban az idõben, amikor a korona kényszerû módon az országon kívül tartózkodott, hiszen az elsõ Habsburg uralkodónknak, Albertnek az özvegye, biztosítandó magának, illetve gyermekének,
akit még akkor a pocakjában hordott, a trónt, már tanulva Károly Róbert esetébõl, 1440-ben példátlan arcátlansággal ellopta a Koronát. A nemzet erre nem volt felkészülve. Hogy ekkora galádságot
elkövessenek ellene, hogy saját törvényes királyának az özvegye teljesen útszéli módon ellopassa a koronánkat. Ennek a nemzetnek, azt hiszem, még nagyon sokat kell tanulni, mert még mindig jóhiszemû,
de ekkora galádság a történelme folyamán azért kevés érte. Beleértve a legutóbbi idõket is, természetesen. Hogy ez a Fugger bankárcsalád milyen szerepet játszott a magyar történelemben, az külön
téma. Lényeg az, hogy náluk a koronánknak nagyon szép, precíz ábrázolása maradt fönn, s nem kétséges, hogy a mi koronánké, hiszen a hozzá tartozó szöveg is fönnmaradt.
Tovább is szeretném olvasni>>>
Print Version